Get Adobe Flash player
Ma 2017. szeptember 23., szombat, Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.

Története

 

A dévaványai és füzesgyarmati határrészekből kihasítva, 1952 január 1-én alakult meg, s lett a szeghalmi járás új községe Kertészsziget, a hasonló elnevezésű, Füzesgyarmathoz tartozó tanyaközpont helyén.
A Nagy – Sárrét D-i határát alkotó K-NY irányú, 85 -87 m tengerszint feletti magasságú folyóhát egy szakasza a falu területén található.  Az ettől É-ra fekvő kisebb és a Ny-ra fekvő nagyobb rész egyaránt csak 83 – 84 méter tengerszint feletti magasságot ér el.
A régészeti ásatások Ösvényhalomnál, az Akasztó – ér partján, Barnaszigeten, Varga Pálban és Akasztóhalmon találtak őskori cserepeket, szarmata kori edénymaradványokat, Árpádkori törmelékeket, de megtalálhatók a bronzkori kultúra nyomai is. A terület középkora már kevésbé ismert. A késő középkorban Ösvényest templomos helyként tartják számon.
A falu határai: Északon a Berettyó – csatorna és Bucsa, nyugaton Ecsegfalva és Dévaványa, délen Szeghalom és keleten Füzesgyarmat. Hozzátartoznak: Görbesziget, Cserepes, Barnasziget és Akasztó.
A mai falu helyén a múlt század közepéig még csak néhány tanyát találunk, amelyek még nem sejtetik a későbbi önálló falut. Kertészsziget határa még a múlt században is víz alatt állott, mocsarak és nádasok ölelték körül. Akkori lakosai kimondott pákászok, madarászok voltak.
A falu egykori határát 1886-ban Fischer Márton vette meg, aki napszámosokkal levezető vízárkokat ásatott. A víz levezetése után egyre több termékeny talaj maradt hátra, amely igen alkalmas volt kertészkedésre. A mai Barnasziget, mely valószínűleg először emelkedett ki a vízből, jó barna földjéről kapta a nevét, de a község mai neve is hasonló eredetű, mert régi lakosai a mai Kertészsziget helyén kertészkedtek. Ezen a területen elsősorban dohánykertészettel foglalkozott a lakosság; a határ többi részén nádvágásból, földművelésből éltek az emberek, vagy pásztorkodtak.
Az első tanyai lakosok valószínűleg Füzesgyarmat újratelepítésével egy időben jöttek erre a vidékre Bereg megyéből /1770/. 1890-ben határ egy részét a Jakabffy család szerezte meg. További lakosai a múlt század végétől elsősorban az új földesúr cselédei voltak Ezeknek a földmunkásoknak egyre súlyosbodott a helyzetük, mert Görbesziget, Cserepes és Barnasziget urai bérbe adták a földjüket, s így a cselédek kizsákmányolása tovább fokozódott. 1937-ben a kertészszigeti határ egy részét Füle Zsigmond ceglédi bankár bérelte, de jutott a határból az okányi Schwarc Andor nagybérlőnek és nagybirtokosnak is.
A felszabadulás után, 1945 tavaszán, Kertészszigeten is megalakult a földosztó bizottság. A volt mezőgazdasági cselédek földet és házhelyeket kaptak. Az egyre súlyosbodó infláció miatt nehezen bontakozott ki a gazdasági élet. Az állatállományt még a németek elhurcolták, a gépek nagy részét a volt nagygazdák rongálták meg. A nehéz helyzetben az újgazdák csak egymást segítve tudták földjeiket megművelni. Segít a mindennapi élet nehézségeinek megoldásában az, hogy 1946-ban a falu, közigazgatási kirendeltséget kapott. Az új gazdák csakhamar házakat építettek, iskolákat létesítettek, felhasználva ezekre a kastélyok tégláit is.

 

 

Részlet Schmidt Istvánné - Iskolám fejlődésének 40 éve című művéből